Te kedves Látogató a tanúja lehetsz, hogyan lesz-lehet hobbikutyázásból tenyésztés. A vágyunk az, hogy továbbvihessük, megmutathassuk, hogy mi az, amit számunkra a bullmasztiff jelent. Egészséges, kiegyensúlyozott, határozott, családszeretõ és persze a FAJTASTANDARDOT mindinkább megközelítõ küllemû kutyákat.
Két, remek hazai tenyészetbõl származó, bullmasztiffra alapozunk, de tervezzük idegen, elsõsorban angol és amerikai vérvonal felhasználását is. Ennek fõ oka, hogy fontos számunkra, hogy a kutyáink munkára (is) alkalmasak legyenek.
Elsõ történetként egy kis beszámoló az egyik 2008-as kalandunkról.
Bullmasztifosok északon, avagy egy szubjektív beszámoló a svéd világkiállításról és világ-speciál kiállításról
Egyszer volt, hogy nem volt, volt egyszer egy év, mégpedig a 2008-as számmal fémjelzett. Ebben az évben a nyár derekán, Svédországban rendezték meg a kutya-világkiállítást (WDS), másnap pedig a „világ-speciál” kiállítást (WBS) a svéd bullmasztiff klub szervezésében. Úgy gondoltuk, ezt a két eseményt igazán nem hagyhatjuk ki, annál is inkább, mert a szervezõk idõben gondoskodtak arról, hogy minden fontosabb kutyás oldalon ott legyen a világkiállítás nagyméretû hirdetése és linkje. (Ezek többsége azóta is hirdeti immár a múltat.) A linkre kattintva pedig egy több nyelven, színvonalasan megírt, valóban informatív oldalra jutott a látogató, ahol néhány kattintással be is neveztük a kutyánkat (azonnali visszaigazolást kapva persze) mindkét rendezvényre. A kocka el volt vetve. Az elõkészületek a szokásosnál több figyelmet igényelnek, ha az ember kutyával utazik Svédországba, a chippezés mellett a megfelelõ módon készíttetett vértiter eredmény, igazolt 10 napnál nem régebbi adott hatóanyagú féreghajtás és bolhaellenes kezelés mind szükséges. Amit persze a határon csak azért ellenõriztek, mert külön kiszálltam a kocsiból, hogy bemutassam a papírokat a határõrnek. Tiszteletére legyen mondva, pontosan tudta, hogy milyen adatokat kellene ellenõriznie és kérdés nélkül is sok sikert kívánt a stockholmi kiállításhoz. Összesen közel harminc órás utazás után, hajnali 2 körül, enyhe szürkületben érkeztünk Stockholm közelébe. Az útfelbontások miatt GPS nélkül talán sosem találjuk meg a kiállítás helyszínét, de így még néhány órát alhattunk is az éjszakára bezárt parkoló bejárata elõtt. A korai érkezés elõnye, hogy az elsõk között léphettünk be a hatalmas csarnoképületbe. Így panorámás helyünk lett az egyik bullmasztiff ring mellett, és jóval a bírálatok kezdete elõtt beszereztünk elegendõ mennyiségû gumicukrot a fiúknak (3 és 5 évesek). A katalógusból egyértelmû lett, amit vártunk is, nagy létszámú, soknemzetiségû mezõny állt össze, norvég, svéd, finn, orosz, litván, angol, dán, német, holland, belga, olasz és természetesen magyar kennelek top kutyáiból. A svéd szokásoknak megfelelõen bébi és kölyök osztály nem volt, így a 105 bullmasztiff 8 osztályba oszlott el. Komoly konkurencia! A bírálatok rendben zajlottak, közös futás körben, majd a kutyák egyedi bírálata, a kitûnõk ismételt összevetése majd a rangsor. A helyezettek névsorát osztályonként a táblázatban gyûjtöttük össze. 1. kép All Heroes Giant as Hagrid WDS: fiatal kan K1. 2. kép Bullberry Ragtime, WDS és WBS veterán szuka K1. 3. kép Zolotoy Fond Zeya, WDS: champion szuka K1., CACIB, BOB 4. kép Flandersli of the Woodbull Farm, WDS: nyílt kan K1., CAC, CACIB; WBS: nyílt kan K1. CAC Fokozta a hangulatot, hogy a nyílt osztályos kanok bírálata közben elszakadt egy póráz, és a kutya megpróbált saját hatáskörben megszabadulni a vetélytársaktól. Számomra különleges élményt jelentett, ahogy a gyakorlott, mondhatnám profi kiállítók, elsõsorban a Librrani kennel tulajdonosa, Imran Durrani a saját kutyáját védve elegánsan uralta a veszélyhelyzetet majd megfogta a támadó ebet. Telt múlt az idõ, osztálygyõztesek, helyezettek boldogsága, a többiek feszélyezettebb mosolya váltja a képet. Csökken a tömeg a ring körül. A gyerekek önfeledten rohangálnak egy már használaton kívüli ringben. Igazi nemzetközi csapat alakult ki, a gyerekeknek nem kell nyelvtudás, hogy megértsék egymást. A világgyõztes kan és szuka nagy tapsot kap, életük egyik nagy pillanata ez. A fajtagyõztes a champion osztályos orosz szuka . A bullmasztiff ringben kiválaszott bullmasztiff kutyapár (Carmen és Zebulon) a best in show ringben is bekerült a szûkítésbe. Talán az egyetlen negatív élmény a szervezéssel kapcsolatban, hogy szinte nem láttunk érdeklõdõt a kiállítókon kívül a bullmasztiff ringeknél. A bírálatok végeztével a kiállítók, így mi magunk is gyorsan összepakoltunk, hiszen a másnapi speciál kiállítás helyszíne jó kétszáz kilométerre volt még. Stockholmból délután kijutni komoly kihívás, de megoldottuk és kellemes idõben, csodaszép tájon, szûk kis utakon késõ délutánra elértünk a kis falu szélén álló kempingbe, amely otthont adott a „shownak”. Kiszállva szembetûnt, és másnap is egyértelmûen úgy éreztük, hogy kivétel nélkül minden bullma sokkal szebb a szabadban, kék ég alatt, zöld fûben. 5. kép Leatherneck Black Magic Indy, WBS: nyílt kan K2. A szabad levegõ sétára hív, az ellenállhatatlan kísértésnek engedve legyalogoltunk a szemközti tópartra. Hamarosan a fárasztó nap tökéletes levezetéseként az egész család, kutya, gyerek, mindenki önfeledten pancsolt a dermesztõen hideg vizû, de kristálytiszta tóban. A naplementére hiába vártunk, de a gyomrunk vacsoraidõt jelzett. Hamarosan némi inni és ennivaló mellett, kutyás beszélgetés közepén találtuk magunkat. Elemezgettük a világkiállítást, hoztuk-vittük a híreket az ismerõs kutyákról és kutyásokról, a szúnyogok hamarabb feladták, mint az emberek. Ezek a kedélyes beszélgetések tagadhatatlan elõnyei egy „világ végén” rendezett kiállításnak. Reggel már tudtuk, hogy szokatlan hõség lesz aznap, a ringek a napon, árnyék minimális. Valóban jó pár rák „született” délutánra. De a lényeg nem az idõjárás volt aznap. Két külön ringben zajlott a bírálat, Mave Rostron kezdett a fiatal és növendék kanok majd fiatal és növendék szukák bírálatával, majd két órával késõbb csupán bõ negyed óra átfedéssel Alan Rostron folytatta a nyílt és champion osztályos szukák és kanok bírálatával. Be kell valljam, soha olyan élvezetes kiállításon nem voltam, még mint ez. A kutyák és gazdáik szinte kivétel nélkül jó kedvvel léptek be a ringbe, felszabadult, gyönyörû mozgású kutyák követték egymást. Az északi (svéd, norvég, finn, dán) kutyák, akik a 114 bullmasztiff nagyjából felét adták, általánosságban viszonylag könnyebb csontú, kevésbé robosztus felépítésûek, mint amilyeneket itthon megszoktunk. 6. kép. Game Keeper´s Ice-T, WBS: nyílt szuka K1.
Talán éppen ezért élmény mozgásban látni õket, könnyed, párhuzamos vonalú, a nagy meleg ellenére is dinamikus futás jellemzõ rájuk, még a tíz év feletti veteránoknál is. A bírók, a neves Graecia kennel tulajdonosai, véleményem szerint a szabályos mozgás mellett a beállításban nyújtott összképet és persze a gyönyörû fejet tartották a legfontosabbnak, legalábbis az összevetések mind állásban történtek. 7. kép Bear Von Hohenbeilstein (K2), Pi-et-ra Zebulon Of Trefilio (K1), Royal-Seed´s Black Gentleman (K3) Mint a táblázatból is látható, négy kutya nyert osztályt mindkét nap, Flandersli of the Woodbull Farm a nyílt kanokat, Game Keeper’s Jackpot a növendék kanokat, valamint Boston Lady´s Astrox Fantasy a fiatal és Bullberry Ragtime a veterán szukákat. A helyezett champion kanok láthatóak a 7. képen. Nemenként egy CAC cím került kiadásra az angol CC cím kiadásával megegyezõ módon a növendék, a nyílt és a veterán osztály gyõzteseinek összevetésével, majd a legszebb szukát illetve kant a CAC-os, a fiatal és a champion osztály gyõztes közül választották. Komoly magyar sikerek születtek, a CAC-os szuka (Blondy the Safety of Flatland), valamint a legszebb szuka és kan (mindketten champion osztályból), így természetesen a fajtagyõztes is magyar tenyésztésû és tulajdonú. A párok versenyét is magától értetõdõen nyerte a legszebb kan és szuka alkotta kutyapár, Pi-et-ra Zebulon of Trefilio és lánya, Pi-et-ra Carmen from Horseshoe. 8. kép Pi-et-ra Carmen from Horseshoe és Pi-et-ra Zebulon of Trefilio, WBS: legszebb szuka és kan, legszebb kutyapár
A késõ délutánba hajló verseny után a csapat nagy része maradt még a hagyományos kötélhúzásra, vacsorára, beszélgetésre. Világkiállítás egy évben csak egy van, de ilyen csodás környezetben, Európa legszebb bullmasztiffjai résztvételével eltöltött kellemes, barátságos hangulatú kiállítás talán csak szökõévben egy akad. 9. kép Mave és Alan Rostron bírók, Blondy the Safety of Flatland (WBS: növendék szuka K1., CAC; WDS: növendék szuka K3. )
Szerencsések vagyunk, hogy ott lehettünk.
Ha érdeklik a részletes eredmények, kattintson IDE!
A Kózel család
Az alábbiakban olvashat néhány családi kutyatörténetet dr. Székely Edgár tollából.
Mese Omárról és a Karikásszemû Lepényhalakról!
Egyszer van, hol nem van (Etyeken) egy Omár nevû gyönyörû eb, sõt Eb. De mi most nem õróla mesélünk, hanem egy egzotikus Omárról, aki szintén gyönyörû eb volt, megszólalásig hasonló a fent említetthez. Tehát egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Omár nevû eb, azaz, kutya. Rendkívül érdeklõdõ eb volt, mindent megszagolt, megnézett, sok mindent meg is rágott. Ha nagyon tetszett neki valami, akkor azt le is pisilte, hogy emlékezetes maradjon (neki, meg a gazdiknak). Egy hideg téli napon, amikor egyedül volt otthon (a gazdik dolgoztak), Omár nagyon, de nagyon nézegette az akváriumot. Jaj, de érdekes volt, csillogó halak úszkáltak benne, szép növények, meg még "látszólag" pisilni való fák is voltak benne. Felágaskodott hát Omár, addig kaparta a tetõt, míg az elmozdult, õ meg felkapaszkodott a szélére, és zsupsz! Beleesett a vízbe. Ráesett két, ott nézelõdõ Karikásszemû Lepényhalra, és laposra nyomta õket a fenéken. Ez még nem lett volna nagy baj, mert a lepényhalak amúgy is laposak voltak.
Hanem Omár megijedt, elkezdett vadul kaparászni, amitõl az akvárium hamarosan úgy nézett ki, mintha atombomba robbant volna benne. De még ennél is nagyobb baj jött. Lassan elfogyott Omár levegõje és fulladozni kezdett.
-Te, figyelj - mondta az egyik Karikásszemû- mitõl lesz ez egyre kékebb?
-Tudja a fene - mondta a másik -, inkább lökjük ki innen, mert csak bajt csinál. Nézd a harcsa már alig mozog, úgy neki szorította a falnak.
Nekiláttak, elkezdték Omárt emelni. - Jézus Mária - nyögték a Lepényhalak. - Milyen nehéz! Gyertek ti is! - kiáltották a többi halnak. Nagy nehezen felemelték Omárt, aki addigra mér nagyon rosszul volt. Amikor végre a feje kikerült a vízbõl, óriásit köhögött, amitõl a halak úgy megijedtek, hogy gyorsan elrohantak az akvárium másik végébe. Omár belekapaszkodott az akvárium szélébe, és nagy nehezen kimászott. Magával rántott vagy öt liter vizet. Elvonult a kuckójába és elnyúlt. Hogy szavamat ne feledjem, amikor kimászott, hátsó lábával még visszarántotta az akvárium tetejét a helyére. Omár bebújt a fûtõtest alá, szárítgatta magát és azt mondta:” Én aztán nem megyek arra többet.” A két Karikásszemû Lepényhal meg azt mondta az akváriumban:
-Te Úristen, de nagy zûr volt, de azért ügyesek vagyunk, ugye?
-Naná - mondta a másik.
Este hazajöttek a gazdik.
-Jesszusom! - kiáltottak. - Mi történt az akváriummal? Szét van dúlva, víz sincs benne, mellette a földön egy vaskos vízcsík.
Omár ott hortyogott a helyén, tök száraz volt.
-Mond már meg, Omár - rázták fel. - Mi történt az akváriummal?
-Semmi különös - morogta. - Ha jól láttam a két Karikásszemû Lepényhal verekedett, de én rájuk ugattam és erre abbahagyták.
-Borzasztó - mondta a gazdi. - Ilyen jó kutyánk és ilyen galád halaink vannak. - Bedörömbölt az akváriumba: - Mindjárt megpofozlak benneteket!
A Gazdiasszony nem szólt semmit, csak odament a kutyus fekhelyéhez, ami csupa víz volt.
- Hát ez meg mitõl lett vizes? - kérdezte Omárt.
- Nem tudom - dörmögte, s maga alá húzta a farkát.
-Lehet, hogy te hazudós vagy? - kérdezte a Gazdiasszony Omárt
- Azt sem tudom - morogta, és bemászott az asztal alá.
Hál’ Istennek, gondolta a Gazdiasszony, nem lett semmi bajotok, és halfinomságot szórt be a két Karikásszemû Lepényhalnak, akik megnyugodva csámcsogtak.
Omárka vendégségben
Egyszer volt, hol nem volt, eljött a nap, hogy a Gazdiéknak el kellett utazniuk. Indulás elõtt elhozták kedvenc kutyájukat, Omárkát szüleikhez, hogy vigyázzanak rá.Elmondták, hogy Omárka:
Aranyos kutya, Jó kutya, Kedves kutya, Szelíd kutya, Nem rág, mert már kinõtt belõle.
Gazdiék elmentek, Omárka maradt. Olvassátok hát a vendégség történetét, vagy ha úgy jobban tetszik, az OMÁRIÁDÁT.
És eljöve az elsõ nap.
Omárka jól aludt, reggel reggeli, mint ahogy illik, játék, vakarás, mint ahogy illik. Aranyos az etetésnél: nem ugrál, nem eszik bele a többi kutya kajájába, úgy viselkedik, mint egy született úr. Kinéztünk a kertbe, Omárka amortizálta a dugványokat, mind egy szálig. Nem baj, úgyis a Gazdinak neveltük, legalább családban maradt.
De jó, hogy nem rág, mert már kinõtt belõle!
És eljöve a második nap.
Hajnalban, sötétben leszédelegtem a lépcsõn, mellettem a macska. Véletlenül ráléptem, iszonyatos ordítás, a macska lerohant. És mit láttam? Omárka kedvesen, farkcsóválva fogadott (a macska visszarohant) körülötte egy nagy halom fehér, kisebb-nagyobb darabokból álló massza. Vajon mi lehet? Késõbb hosszas tanakodás után kiderült, hogy az egyik vendégpapucs, illetve volt vendégpapucs. Délelõtt ismét lementem a lépcsõn (együtt a macskával). Omár neki a macskának, macska fel a lépcsõ, Omárka három lépcsõfoknyit utána. De utána se feljebb, se lejjebb nem tudott jönni, így hát leemeltem (tudják, potom hatvanyegynéhány kiló, kitölti egy kombi teljes hátulját és félelmetesen hortyog). No de minden jó, ha jó a vége, illetve amíg a macska ismét meg nem jelenik. De valamiért ez a mániája. Azt hitte, hogy Omár az elõszobában van. Tévedett. Omárka nekiugrott, macska át a szobakerítésen, Omárka utána. Nem jutott át, mert fennakadt rajta. Nem is tudtam, hogy Omárka tud libikókázni! A macska ott ült elõtte és röhögött. Lehámoztam Omárkát a szobakerítésrõl, szerencsére nem dõlt össze. Nagy lihegéssel azt kívántam, inkább pincsi lenne!
De jó, hogy nem rág, mert már kinõtt belõle!
És eljöve a harmadik nap
Reggel ismét le a lépcsõn, etetés, játék, kert, ugatjuk a postást, miegymás. Omárka nagyon aranyos, igazi nagyfiú. Jó kutya. Délután a kertbe menet egy halom szörnyû állapotban levõ rongy ütötte meg a szemem. Mi lehet ez? Mama hazajövetele után konzultáció: hol van a konyhai kenyereszsák? Hát, tartalma Omárka gyomrában, a zsák meg az a bizonyos rongycsomó.
De jó, hogy nem rág, mert már kinõtt belõle!
És eljöve a negyedik nap.
Reggel szokás szerint. Utána elmentünk dolgozni. Délután cseng a telefon. Omárka amortizálta az egyik unoka homokozóvödrét, a legkedvesebb kenyértartó kosarunkat és miszlikbe rágta a kenyérsütõ gép kábelét (még jó, hogy nem volt bekapcsolva). Ezek mellett megsemmisítette a horvátországi pénzes tartóinkat, amiket csak 20 éve õrzünk. Nem baj, nem kell a sok porfogó!
De jó, hogy nem rág, mert már kinõtt belõle!
És eljöve az ötödik nap
Reggel a sötétben leballagok a lépcsõn, és mit látok: Omárka farkcsóválva jön, a macska tálcája lerántva, a tányérja miszlikbe rágva. Szerencse, hogy nem a macska néz így ki.
Ma este jönnek haza a Gazdiék, elmesélik, hogy mi mindent láttak. Omárka hazamegy. Jó neked Omárka, ugye jössz máskor is?
Omárka: Aranyos kutya, Jó kutya, Kedves kutya, Szelíd kutya,
9. kép Mave és Alan Rostron bírók, Blondy the Safety of Flatland (WBS: növendék szuka K1., CAC; WDS: növendék szuka K3. )
Egyszer volt, hol nem volt, eljött a nap, hogy a Gazdiéknak el kellett utazniuk. Indulás elõtt elhozták kedvenc kutyájukat, Omárkát szüleikhez, hogy vigyázzanak rá.Elmondták, hogy Omárka: 
De jó, hogy nem rág, mert már kinõtt belõle!